Diótörő

December eljövetele nemcsak a tartós hideg beköszöntét jelenti, hanem az ünnepi fényekbe öltöztetett utcákat, a karácsonyi vásárok forgatagát és a friss sült gesztenye illatát is. Elkezdődik a karácsonyi készülődés, melynek egyik elengedhetetlen eleme a Diótörő. A 2019/20-as évadban különleges ünnepi meglepetésként a Budapesti Operettszínház is színpadra állította a klasszikus balettet. A Diótörő - amely Győrben és a Bécsi Állami Operaházban óriási sikerrel, telt ház előtt mutatkozott be - a Magyar Táncművészeti Egyetemmel közös produkció, Harangozó Gyula rendezésében és koreográfiájával.  A Diótörő két felvonásból áll, játékideje 2 × 50 perc. Mivel a világ legnépszerűbb gyerekbalettjéről beszélhetünk, természetesen a kicsiket is szeretettel várjuk, a darab megtekintését hatéves kortól javasoljuk. A Diótörőről: Pjotr Iljics Csajkovszkij klasszikusa E. T. A. Hoffmann A diótörő és az egérkirály című meséje alapján készült. Ezt először id. Alexandre Dumas dolgozta át, végül pedig Marius Petipának, a Cári Színházak egykori koreográfusának átirata lett az eredeti Diótörő alapja. Csajkovszkij lelkesedése a darab iránt kezdetben igen csekély volt, mivel úgy gondolta, a pazar díszletek és jelmezek elvonják a figyelmet a zenéről, ám a mesetéma érdekessége mégis felkeltette a figyelmét, így elfogadta a felkérést a balett megkoreografálására. Érdekesség, hogy ez volt élete utolsó műve. A Diótörő ősbemutatójára 1892. december 18-án került sor a szentpétervári Mariinszkij Színházban, melyet megelőzött egy március 7-i szentpétervári koncert, ahol a balettből egy kivonatot, az úgynevezett Diótörő-szvitet mutattak be. A mű karácsonyeste játszódik, mikor a vendégek egyike, Drosselmeier nagybátyja egy diótörő babát hoz ajándékba a család kislányának, Marikának. A történet a lány álmában folytatódik, ahol hercegként kel életre a bábu, s varázslatos utazásra viszi magával a lányt. Ennek kezdetén rögtön az Egérkirállyal és hadseregével kell megküzdeniük, hogy továbbmehessenek az álmok kalandos útján. Magyarországon 1927-ben debütált a darab Brada Ede koreográfiájával, noha végül az 1950-ben Budapesten színpadra állított Vajnonen-féle koreográfiával terjedt el.