Euripidész: Alkésztisz - rendezői vizsga SZFE

Ez az önzetlenség, az önfeláldozás – a mindent a semmiért. Vagy inkább a semmit, a halált, a mindenért. (Elhesseget egy legyet) Boldog vagyok, mert végül is én voltam, én jártam ki, hogy Admétosz még élhessen, de… Sír, nyüszít, mint egy csapdába esett róka – méltatlanul, ahogy csak halandók tudnak. (Szünet) Szeretem őt. Jól bánt velem, és bánt, hogy fáj neki. Talán még érzem is egy kicsit: ahogy nézem, hogy sír, hogy zokog és nyüszít, ebben az esetlenségben van valami nagyon szerethető, és mikor érzem, hogy ez elönti a testem, megjelenik mellette valami fájdalom, együtt a kettő, hogy melegen szúr, mint Zeusz villáma a mellkasba. És igen… Az istenek nem ismerik a halált, de érteni vélem, azt hiszem megértettem – ahogy el-elnéztem őt –, hogy mennyire fáj. (Belép a térbe) Ezért jöttem el, én, Apollón, hogy oldjam fájdalmát.   Osztályvezető tanárok: Tompa Gábor, Szabó K István Szereposztás Alkésztisz......................... Seres Alexandra  Admétosz......................... Varga Szabolcs  Apollón............................. Horváth Gábriel  Karvezető......................... Horváth Gábriel  Thanatosz........................ Zsótér Sándor  Periklümené..................... Zsótér Sándor  Héraklész......................... Bangó Ernest  Eumélosz......................... Laczkó Bálint  Perimélé........................... Beale Emma  Szolgálólány..................... Sárközi Luca  Kar.................................... Laczkó Bálint, Beale Emma, Sárközi Luca  Alkotók Látványtervező: Kovács-Ónodi Teodóra  Jelmeztervező: Heczendorfer Anna  Dramaturg: F. Tóth Gergely  Szöveg: F. Tóth Gergely  Maszk: Heczendorfer Anna  Zene: Erményi Gabó  Asszisztens: Horváth Anna, Kernya Sarolta  Rendező: Kepics Mihály