Fény és düh - Farkas Sándor önéletrajzi monodrámája

Képzeld el, hogy egy tanyára születsz! Képzeld el, hogy nincs áram! Képzeld el, hogy a fényt először a csillagok, egy gyertya lángja, egy petróleumlámpa és egy édesanya mosolya jelenti! És képzeld el, hogy a legnagyobb fényt nem egy tárgy adja, hanem egyetlen mondat! Miközben a sötétséget egyre jobban felváltja a világosság, minden egyre láthatóbbá válik. De nem biztos, hogy amit eddig sötétség borított, azt látni is akartuk. A Fény és düh önéletrajzi monodráma egy fiúról, aki a gyertyafénytől a reflektorfényig jut. Élők és holtak kísérik útján, akik egyre nagyobb fényt gyújtanak benne, vagy épp kioltanak valamit. Miközben választ keres, egyre inkább a kérdései formálják. Ki vagyok? Hol van az otthonom? Mit öröklünk a szüleinktől? Lehet-e valaha otthon az ember a múltjában, a jelenében vagy akár önmagában? “ És néha nem válasz kell.    Csak egy mondat.    Egy ember.    Meg egy kis fény.   (SÖTÉT) “