Hagyatékok – Kodály és Gulyás

Műsor: Kocsár: Mégis mondom, Damion! Liszt: Ave Maria I (S. 20.) Brahms: Fünf Gesänge Kodály: Miserere Bella: Lacrimosa Orbán: Alma Redemptoris Mater Kodály: Jézus és a kufárok Kodály: Mátrai képek  Közreműködik: a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának vegyeskara (karnagy: Dr. Végh Mónika) / Kodály Kórus  Vezényel: Dr. Végh Mónika és Kocsis-Holper Zoltán  A hagyaték nem csupán az, amit elődeinktől kapunk örökül, hanem mindaz, amit tovább éltetünk belőle. A debreceni kóruskultúra történetében Kodály Zoltán eszméi és a 110 éve született Gulyás György munkássága elválaszthatatlanul összefonódnak. Kodály egy éneklő ország lehetőségét képzelte el, Gulyás pedig intézményeket és közösségeket teremtett hozzá: megalapította a Kodály Kórust, és létrehozta a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának elődjét. „Egy életet szántam rá arra, hogy bizonyítsam: vidékről is lehet Európával együtt lépni” – vallotta. Ezen az estén munkájának gyümölcse a szó legszorosabb értelmében válik hallhatóvá: az általa alapított hivatásos együttes a DE Zeneművészeti Kar Vegyeskarával egyesül. A műsorban a romantikus kórushagyomány örökségét Liszt és Brahms művei képviselik, mellettük Kocsár Miklós, Bella Máté és Orbán György kompozíciói szólalnak meg. A hangverseny súlypontját azonban Kodály nagyszabású alkotásai adják: a kettős karra írt Miserere, a drámai erejű Jézus és a kufárok, valamint a népdalokból sodró lendületű kórustablót formáló Mátrai képek a hivatásos énekesek és az ifjú muzsikusnemzedék közös hangján, teljes színgazdagságukban bontakoznak ki.