SCHUBERT, HAYDN, MENDELSSOHN – FRANÇOIS LELEUX Ferencsik/5

SCHUBERT, HAYDN, MENDELSSOHN – FRANÇOIS LELEUX   Franz SCHUBERT: C-dúr nyitány olasz stílusban, D. 591 Franz SCHUBERT: Rosamunde – kísérőzene, D. 797  Joseph HAYDN: Esz-dúr trombitaverseny, Hob. VIIe:1  *** Felix MENDELSSOHN: Dalok szöveg nélkül oboára és vonósokra – Andreas N. Tarkmann átirata  Felix MENDELSSOHN: 4. (A-dúr, „Olasz”) szimfónia, op. 90  Tarkövi Gábor trombita Nemzeti Filharmonikus Zenekar Vezényel és oboán közreműködik: François Leleux A koncert középpontjában két világklasszis fúvósfenomén teljesítménye áll. A magyar trombitaművész, Tarkövi Gábor (1969) karrierje hazai tanulmányok után külföldön teljesedett ki: a Württembergi Filharmonikusoknál, a Berlini Szimfonikusoknál és a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekaránál szerzett tapasztalatok után 2004 és 2019 között a Berlini Filharmonikus Zenekar szólótrombitása volt. 2019 óta a berlini Universität der Künste trombitaprofesszora. A francia oboaművész, François Leleux (1971) már tizennyolc évesen a Párizsi Opera szólóoboása lett, később hasonló pozíciót töltött be a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekaránál. Elismert szólista és kamaramuzsikus, a világhírű Les Vents Français fúvósötös tagja, mindemellett sikeres karmester, a Nemzeti Filharmonikusok első állandó vendégművésze. Ez alkalommal mindkét minőségében pódiumra lép: a teljes est műsorát vezényli, oboaművészként pedig a szünet után szólaltat meg egy csokorra valót Felix Mendelssohn (1809–1847) Dalok szöveg nélkül sorozatából, Andreas N. Tarkmann átiratában. Tarkövi Gábor a szünet előtt játssza Joseph Haydn (1732–1809) derűs és energikus Esz-dúr trombitaversenyét (Hob. VIIe:1), amelyet a zeneszerző 1796-ban komponált az osztrák virtuóz, Anton Weidinger számára. A trombitaverseny előtt megszólal Franz Schubert (1797–1828) Rosamunde-kísérőzenéje (1823), a koncertet pedig két olaszos alkotás keretezi: bevezetőül Schubert C-dúr nyitány olasz stílusban című művét halljuk (1817), a hangversenyt pedig Mendelssohn úti élmények által inspirált, itáliai zenei hatásokat is feldolgozó, négytételes Olasz szimfóniája (1833/34) zárja.