Vándorlegény

A variáció-műfaj fontos szerepet tölt be Brahms életművében: önálló művekben éppúgy megtaláljuk, mint többtételes ciklusok részeként, zongorazenéjében éppúgy, mint zenekari kompozícióiban. Az 1873-ban bemutatott Változatok egy Haydn-témára mindkét utóbbi kategóriába beleillik: egyaránt létezik kétzongorás és zenekari változata. Jóllehet a cím a bécsi klasszika nagy mesterére utal, ma már tudjuk: a téma nem Haydntól való – ez a tény azonban mit sem von le a pompás darab értékéből. Gustav Mahler 1884-ben ének-zongorára komponált, majd tizenkét évvel később zenekarra hangszerelt, négy tételes dalciklusa, az Egy vándorlegény dalai joggal számít szerzője legfontosabb alkotásai közé. A fiú csodakürtje című gyűjteményből kiválasztott borongós, pesszimista hangvételű költemények finom, a szövegek hangulatát érzékenyen visszaadó megzenésítése a lélekábrázolás valódi mesterműve. A dalciklus igényes énekszólóját a nagyszerű osztrák bariton, Günter Haumer szólaltatja meg. Schumann 1841-ben, a „szimfóniák évében” alkotta meg később átdolgozott, rendkívül izgalmas formálású, a műfaj történetében mérföldkőnek számító 4. szimfóniáját. A Győri Filharmonikus Zenekar hangversenyét a keresett egyiptomi-német dirigens, Nabil Shehata vezényli.