Városi táj 1974-1989 | FINISSZÁZS

Szeptember 6-án búcsúztassuk el együtt a városi táj kiállítást!  Az utolsó nap délutánján fotós és kurátori tárlatvezetések, underground zene és limonádé, azaz kötetlen kalandozás a városról konstruált képek sétaterén.   A kiállítás a korszak progresszív fotóművészeti látásmódjának és a város vizuális képének megmutatkozását egyként felvállalva, azzal a törekvéssel jött létre, hogy mind a művészeti, mind a várostörténeti perspektíva tetten érhető legyen. Az alkotói megfontolások a városi táj mint társadalmi konstrukció és mint egzisztenciális tapasztalat gondolati irányát követve dolgozták fel a budapesti térhez köthető és e térben szerzett tapasztalások szerteágazó összetevőit. A kiállításban igyekeztük megmutatni azt a többféle megközelítésmódot (konceptualitást, szerialitást, metaforizációt), amit a különböző fotográfusok a városi (budapesti) tájat ábrázoló képeiken érvényesítettek. A tárlat jól behatárolható másfél évtizedet fog át, de tulajdonképpen ennél tágabb időhatárokat mozgat meg: az 1970-es évek második felében és a ’80-as években készült, a városi tájat megjelenítő neoavantgárd és szubjektív dokumentarista fotómunkák az államszocializmus politikai és társadalmi kereteit elhagyva, mai, kortárs konceptuális munkákat indukálnak. fotó: ©Hámos Gusztáv: A szociofotó kritikája. Felezések, 1974 (részlet)