W. Shakespeare - Nagy Feró: Hamlet

Csikorgó, sarkaiból végérvényesen kifordult világ, a pillanatnyi megnyugvás is hűtlen barát. Minden ütést állnunk kellene. Erre most összetársulunk. Hamlet egyedül van. Ebben a punk-rockoperában is. Erre szokták mondani: tetézik a bajt ezek a fiatalok. Megsejtettek valamit és most ezt kajtatják, megállíthatatlanul. Hamlet előtt megjelenik halott apjának szelleme és egy csapásra felismerni véli végzetét: a kínzó gyötrelem eredete, a büntetésért kiáltó tett nem maradhat feltáratlan, ez a seb nem forr össze magától. Ebben a punk-rockoperában sem. Ha pedig kimondják, hogy ez a sejtelem a szellemi közösség fontosságáról szól, amiben még jól is érzik magukat, az egykönnyen kiábrándult gúnykacajra nyújt okot. Hamlet útja során egyre kevesebb társra számíthat, akire igen, azokat ő zárja ki az életéből. Ebben a punk-rockoperában sem számíthat túl sok jóra. Mindenki hazug, mindenki ellenszenves, mindenki átveri. Aztán Vilmosnak eszébe jut, hogy az ebédlőasztal mellett oly sokszor szólt ez a Gyarlóság, asszony a neved, ez miből is van? Ebből a ’85-ben kiadott punk-rockoperából, amiben dühösek, csapzottak, aljasak, kegyelmet nem ismerők és végtelenül viccesek leszünk, hogy kizökkentsük magunkat egy picit, hogy elindítsunk valamit. Nem vagyunk egyedül. Hogy mindent ütést álljunk. SZEREPOSZTÁS Hamlet: Turi Péter Claudius: Liber Ágoston  Gertrud: Sas Zoltán  Ophélia: Gálhidy Sára/Orbán Nelli  Guildenstern, Laertes, Színész király: Kerek Dávid  Polonius: Vatamány Atanáz  Hamlet atyjának szelleme, Rosenkrantz, Színész királyné: Fülöp Kristóf