A. P. Csehov: Cseresznyéskert

Világirodalmi Klasszikusok Fesztiválja 2026. augusztus 14. (péntek) 20.00 óra, Tószínpad Cseresznyéskert táncszínházi előadás Anton Pavlovics Csehov műve nyomán A Feledi Project előadása Szereplők: Ranyevszkaja – Hörcher Noémi Ánya – Frank Flóra Várja – Bakonyi Jusztina Gajev – Földesi Milán Lopahin – Nádas Zalán Trofimov – Perjési Patrik Szimeonov-Piscsik – Juhász Kristóf Jepihodov – Juhász Kristóf Sarlotta Ivanovna – Czvikli Fanni Jása – Nagy Csaba Mátyás Dunyása – Márkus Fanni Firsz – Kulka János Zene: Sárik Péter Trió: Sárik Péter – zongora, Gálfi Attila – dob, Péter Tamás – basszusgitár Zeneszerző: Sárik Péter Díszlet-látvány: Vati Tamás Jelmez-látvány: Bati Nikolett Fotó: Kaszner Nikolett Fénytervező: Pető József Kamera-projektor: Fekete Mátyás Koreográfus munkatárs: Wéninger Dalma Rendező-koreográfus: Feledi János Egy letűnt világ határán, ahol a múlt és a jelen összefonódik, a Cseresznyéskert táncszínházi előadás a változás fájdalmát és szépségét idézi meg. A Feledi Project új bemutatója Anton Pavlovics Csehov ikonikus drámájának motívumait kortárs mozdulatnyelven és élő jazz-zenével, a Sárik Péter Trió különleges hangzásvilágával értelmezi újra. A nosztalgia, az elengedés és az újrakezdés dilemmái nem szavakkal, hanem mozdulatokon, testemlékezeten és zenei improvizációkon keresztül szólalnak meg. A történet középpontjában egy régi, lassan pusztuló birtok áll, melynek cseresznyéskertje nem csupán díszlet, hanem sűrű szimbólum: a múlt szépsége, a társadalmi hierarchia változása, a közösségi és személyes veszteségek terepe. A kert – amely egykor gazdagságot és esztétikumot jelentett – ma az elkerülhetetlen átalakulás peremén áll. A karakterek mozdulatokon keresztül jelenítik meg belső konfliktusaikat és a kerthez fűződő érzelmi viszonyukat. A tánc nyelvén történő ábrázolás felerősíti azokat a finom lelki rezdüléseket, melyeket Csehov drámája csak sejtetni enged. A zene – élőben megszólalva – nem pusztán kísér, hanem dialógust folytat a tánccal. A Cseresznyéskert a múlt elengedéséről, a változás kikerülhetetlenségéről és az új világ születésének reményéről szól – mélyen személyes és mégis egyetemes táncszínházi vallomás. Az előadás középpontjában az idő múlásának elkerülhetetlensége és az emberi kapcsolatok mulandósága áll. A cseresznyéskert egyszerre jelképezi a nosztalgiát és az újjászületés lehetőségét, míg a jazz és a tánc együttesen azt a kérdést feszegetik: vajon lehet-e harmóniát találni a változásban?