Élő Népművészet

A tárlatot országos pályázat előzte meg, amelyre az egyéni alkotók és közösségek mintegy 6000 pályamunkával jelentkeztek. Ebből a gazdag anyagból a szakmai zsűri először nyolc régiós kiállításra válogatott tárgyakat, majd ezekből áll össze a 2026 októberében nyíló országos bemutató. A Néprajzi Múzeumban látható kiállítás különlegessége, hogy a kész tárgyakon túl az alkotókat, a mögöttük rejlő történeteket, a közösségeket és a továbbélő tudást is bemutatja. Az alkotások mögött ott van a mesterségek hosszú múltja, a táji kultúrák formavilága, az anyag tisztelete és az a személyes alkotói út, amelynek köszönhetően a hagyomány a 21. században is érvényes és megszólító tud maradni. A „népművészet” szó valószínűleg igen sok embernek megdobogtatja a szívét, hiszen ma is sokan gyűjtenek és használnak ún. „népművészeti tárgyakat”, amelyek egy része a múltból származó, régi darab, mások pedig a hagyományt tovább éltető, mai alkotások. Bár maga a népművészet a hagyományos értelemben már nem létezik, az általa tárgyakban megfogalmazott képi nyelv ott hagyta a nyomait az iparművészet, a képzőművészet egyes területein.  A 20. század második felére egy sajátos, sok szállal a tradíciókhoz kötődő, de a mai kor elvárásaihoz igazodó művészeti ágat hozott létre, a népi iparművészetet. A kézműves hagyományok tradicionális átörökítése napjainkban már kevéssé működik. A közvetlen átadás helyett szükséges volt új utakat találni. Világszerte magyar modellként ismerik a hagyományok átadásának azt az módszerét, amikor néprajzkutatók, művészettörténészek segítségével, az eredeti gyűjtött anyag alapján, a technikák, stílusok, díszítmények, a formavilág, a táji specifikumok tanulmányozásával, annak anyanyelvi szintű ismeretével jut el az alkotó a tudás olyan szintjére, ahol már a saját egyéniségét kibontakoztatva, önálló alkotásra is képes, nem csupán a korábbi tárgyak látványban is hű reprodukálására. Ezt az alkotói tevékenységet azonban már nem elsősorban a közösség ízlése szabályozza. Sokkal inkább esztétikai szempontok érvényesülnek a tárgykészítés folyamatában, de emellett továbbra is nagyon erős a hagyományok írott és íratlan szabályainak tisztelete. A pályázat és a kiállítás elsődleges célja az, hogy a mai életkörülményekhez esztétikailag és funkcionálisan is alkalmazkodó tárgyak születését inspirálja. Népi kézművességünk, hagyományos motívumkincsünk, tradicionális kézműves technikáink csak így maradnak fenn, csak így épülhet bele (újra) mindennapi életünkbe ez a vizuális kultúra, amely tárgyi anyanyelvünket alkotja. Az alkotók egyszerre őrzik és alakítják a ránk hagyott örökséget. Egy-egy tárgyban felismerhetők egy-egy tájegység jellegzetes motívumai, színvilága és technikái, ugyanakkor megjelenik az alkotó saját látásmódja, kísérletező kedve és a mai élethez való kapcsolódása is. A kiállítók az ország különböző tájairól és a Kárpát-medence határon túli magyar közösségeiből is érkeztek. Külön érték, hogy a pályázók között az egyéni mesterek mellett alkotópárosok és alkotóközösségek is bemutatkoznak.  Az együtt dolgozó mesterek, egymást kiegészítő alkotók és közösségben gondolkodó műhelyek mutatják meg, hogy a népművészet tudása nemcsak személyes, hanem közösségben élő és továbbadható örökség is. A kiáltott tárgyakat nyolc kulcsfontosságú gondolat köré csoportosítottuk, amelyek hívószóként segítenek megérteni a tárlat üzenetét. Ezek a közösség, a mesterség, az érték, az ünnep, a tájak, a természet, a most, és a játék. Az Élő Népművészet – XVIII. Országos Népművészeti Kiállítás három szervezet összefogásával valósul meg: a szakmai koordinációt a Hagyományok Háza végzi, a pályázat a Népművészeti Egyesületek Szövetségével szoros együttműködésben zajlott, a helyszínt pedig a Néprajzi Múzeum biztosítja.