HAYDNEUM KONCERTEK A ZENEAKADÉMIÁN - Romantikus kamarazene

Műsor:Felix MENDELSSOHN (1809–1847):D-dúr vonósszimfónia, MWV No. 2   I.                Allegro II.               Andante III.             Allegro vivace Friedrich Wilhelm KALKBRENNER (1785–1849): G-dúr szextett, op. 58 I.                Allegro maestoso II.               Minuetto. Allegretto III.             Adagio non troppo IV.             Rondo. Con spirito --- Johannes BRAHMS (1833–1897): f-moll zongoraötös, op. 34 I.                Allegro non troppo II.               Andante, un poco Adagio III.            Scherzo. Allegro – Trio IV.            Finale. Poco sostenuto — Allegro non troppo   Friedrich Wilhelm Kalkbrennert (1785–1849) ma kevesen ismerik, pedig a német zeneszerző, zongoravirtuóz és tanár a maga korában igazán közkedvelt volt: Haydn, Beethoven, Hummel bécsi barátja, Salieri tanítványa, akit Chopin is csodált, és aki Londonban és Párizsban élete végéig tanította a saját maga által kifejlesztett zongorajáték-technikát. Négytételes zongoraszextettje leginkább Schubertre emlékeztet, s bár Kalkbrenner magát „az utolsó klasszicistaként” emlegette, műve a romantika érzéseit adja vissza. A főszerep a zongoráé, a kísérő vonósötös időnként zenekarszerűen színezi a hangzást – a Zongorahatos megismerésre érdemes, jelentős mű.ElőtteMendelssohn tizenhárom vonósszimfóniájának egyike, a háromtételes D-dúr mű hangzik el, melyet szerzője 12-14 évesen komponált klasszikus stílusban, ám 6/8-os zárótételének ritmuseltolásai már a komponista érettebb műveit előlegezik. A koncert második felében Brahms talán legismertebb zongorás kamaraműve, az f-moll zongoraötös csendül fel: az 1864-ben keletkezett kompozícióban szintén fontos szerep jut a zongorának, jóllehet Brahms eredetileg vonósötösre szánta a darabot. A műsort az Ensemble Variabile, a historikus előadásmódra épülő kamaraegyüttes szólaltatja meg.